Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

903

tán a földet az emberek miatt, ámbár az emberi szívnek érzései ’s gondolatjai a’ roszra hajlandók az ifjú kortul fogva. (1. 8. 21.) Dávid Király megvallja vétkét, ennek bocsánatjáért ’s élete’ jobbulásáért könyörög, mivel mond a’velünk született romlotság az; mellyből az emberek’ rósz tettei erednek: Imé bűnben fogantattam, és vétekben hordozott engem méhében az anyám (Zsol. 50. 7) Jób néma fájdalomtól szorongva , mivel igen súlyos bajok környezék, némely jó barátai áttal meg- látogattalott, kik abban a’ hiedelemben voltak , hogy ó nagy titkolódzó bűnös, azért is az Isten, kit legszarvasabb bűneivel megbántott, őt e’ nyomasztó körülmények közit siulődteti. Látván Jób , mennyi nehézségek’ fellegei nem tornyodznak ellene mindünnen: magát nem vétek nélkülinek ugyan, de nem is oly bűnösnek mint némellyek képezék, mondja, és az emberrel született gyarlóságot Isten előtt föl- emlitvén könyörög, hogy sok keservei, aggalmai enyhülnének mondván: Az asz- szouytól született ember rövid ideig élvén, sok nyomorúságokkal eltelik. Ki mint a’ virág kinyílik, és elnyomalik, és elfut mint az árnyék , és soha azon állapotban nem marad. És méltónak állítod e az il- lyenre felnyitni szemedet, és teunen ma-