Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

204

gad dal törvénybe vinni? Ki teheti tisztává a’ tisztátalan magból fogantatottat ? Nem de te, ki egyedül vagy (Job. 14. 1 — 4.) Ezeknek a’ fölhordott igéknek csak akkor van valódi értelmük, és ama Jób’ egyéb szavaival összeköttetésük, ha a' velünk született romlotságotjelentik, melly sokszor kültettekre jő, és örök kárhozatot okoz.

Maga Jésusis a’ Nikodémus sürgetésére tovább szóllván határozottan adja elő az eredeti buntudoinányt; mert tudnunk keli, hogy a’ zsidók abban a’ hiszemben voltak, hogy a’ megigazodás, mellyről Nikodemushoz szollá, csak a’ pogányok- ra nézve lett szükséges, kik vélék, csak # azért is, mivel Abrakán)’ fiai s maradékai Isten előtt kedvesek. Ezen hibás hitüket, kiigazitandó az Istenember: áltáljában szükségesnek állította a’ lelki megujju- lást, megigazodást Innen a’ következtetés’ utján hát bizonyos, hogy a’lelkirom- lotság is bizonyos, de közös is mindenkivel: Bizony bizony, mondom néked (Nikodéinusnak) ha ki ujjonnan nem születik onnan feléiről; nem láthatja az Isten’ országát. Kérdi tőle Nikodemus: hogyan születhetik az ember ujjonnan, mikor vén? valljon bémeheí e másodszor annyának méhébe, hogy ismég születtessék ? Fele-