Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

verejtékivei keresnék és ennék kenyerüket, míglen ismét földporává leendenek, mellyből vétettek, azért mondja szent Pál Apostol: Természettől a’ harag’ fiai vagyunk —— A’ tridentomi zsinat hasonlóan nyilatkozik. (Sess. 5. can. 1.) A’nagy Isten ellen szegzett teremtményekké tétetvén, egészen ugyan le nem roníattunk, sem erkölcsi valóknak lenni meg nem szűntünk ; mind az értő mind az akaró tehetség megmaradt az emberben, hanem megzavarodva, meggyengülve, valamint az emberi szabadság is hajlékonyabbá lett a’ roszra: Magunkban érezzük ezt a’ természeti helyezeten alóli állomásunkat, és ezen lenyomattatásunkat; mert annyira van, hogy az alsóbb értő ’s akaró tehetség a’ felsőbbet vagy tettleg segélje, mint a’ Kegyelem’ állapotában , vagy legalább a’felsőbb az alsóbbon mindig uralkodjék, mint az egész természeti állapotban, hogy nekünk inkább kell az állati részünket, mint a! morálisi részünkön uralkodni törekvőt szakadatlanul fékeznünk.

VI.

Az eredendő bűnről.

Már szent Ágoston ’s az első Kérész tényeks előtt ismeretes vala az eredendő bűn; sőt, a’ mi a’ dogmát illeti, au— 198 —