Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

Ezek ellen, a’ Szen'>ásból, meri abból a’ következtetés’utján mennyi igazságok föl nem foghatók? megmutatandjuk, hogy a’ Szent-Lélek az Atyától és fiútól különböző Személy.

1. A’ menyei országába egész dicsőséggel fölmenendő Jésns, látván, hogy igen szomorkodnaka’ tanítványok, vigasztalásul monda nekik: Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy örökké veletek maradjon. Ama vigasztaló Szent-Lélek pedig, kit az Atya az én nevemben küld ; az megtanít titeket mindenekre, s eszetekbe juttat mindeneket, valamiket néktek mondottam (Ján. 14. 26.) Jésns tehát maga helyeit más Tanítót Ígért az Apostoloknak , ki őket vezérelje, és fölvilágosítsa mind azokban , a' miket tőle vettek, és tanultak. Az Apostolok tehát valamint a’ Jésusban isteni Személyt láttak és imádtak ; úgy annak menybe menetelével eljövendő Tanítójukat is isteni Személynek hitték, ’s ismerték. Továbbá a’ fölhozott szent versből kiviláglik, hogy az Atyától a Fiú’ nevében azaz: a’ Fiú által (Márk. 16.17.) küldendő Szent-Lélek igértetik az Apostoloknak ; már pedig az, ki küldetik, mind attól, kitől küldetik, mind attól is, a’ kinek nevében küldetik, szükségkép különbözik; mert kii— 105 ■-*-