Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
158 rek’ vSzámiÜiatlan sorában; ki, valamit a' megszegett törvény következtében elmulasztottak, kipótolhat^. A’Jésusban t.i.az isteni természet’ a’ hozzánk hasonló valóságos emberi természettel egy Személyben összeköttetett. O neki mint embernek viszonyai Voltak az Atyához, mellyben ngy cselekedhetett, a’ mint kelletett volna cselekedni az embernek az erkölcsi törvény’ bétöltésére. Mint Isten nem fíigge az Atyától, hanem egészen vele egyenlő teremtinényi kötelességei az Atyához nem voltak. Jésns tehát mint isteni Személy az emberi viszonyokban ön Attya iránt engedelmességet, hálát hódoló tiszteletet mutathatott, a’ mi az ö tartozásán fölül volt; és azért azok a’tettek pótlékül szolgálha- tának az elkövetett bűnökért, és hibákért. 3 A’ Jésus által lett Megváltás’ tudományából következik, hogy az ember* lelki igazultsága, és bűnös állapotából az Isten’ kedvezésébe áttétele kényszerito- leg vitetik véghez; ekép ott vagyunk, hogy jobbulásunkat fölöslegesnek tartván, a’ jó cselekedetek’ gyakorlásában erőtlenekké tétetünk; mert a’ Jésus által lett helyettes elégtétel nem tekintve az emberek1 jobbulására történt meg. ^ Felelet: De jóllehet az Űr Jésus a’ mi összehatásuuk ’s együtt munkálásunk
