Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

159

nélkül eleget tett mi érttünk; de ugyan gondolni sem lehet, hogy együtt munkálás nélkül is megjobbulunk, avagy a’mi job- bulásunkon kívül is a’ bűntől föloldoztatunk, megigazodunk. Mert az egész Evan - geliómban követeltetik az erkölcsijobbu- lás , és csak ennek föltéte alatt igértetik a’megigazodás. Az Evangéliomban olvashatni, hogy a’ meg nem jobbultakra nézve a’ Jésus’ érdemei hiúban léteznek; a’ kik erkölcsileg jobbulni nem kivannak, azok ugyan a’ Jésus’ érdemeinek drágalátos gyümölcsében részt venni nem képesek: Ha az életre hé akarsz menni, tartsd meg a’ parancsolatokat (Mát. 19. 17.) A’ ki az én parancsolataimat tudja, és megtartja azokat, az szeret engem. (Ján. 14.21.) A: ki embertársát nem szereti, a’ halál’ állapotában megmarad. (I. Ján. 3. 14.) Ha meg nem tértek, íninnyájan hasonlókép elvesztek. (Luk. 13. 3.) És épen ezt a’szükségképp megjobbnlástnemszen- vedóleg hajtjuk regre a’ keresztény kijelentés előadásakint. Tudniillik a’ Megváltó, a’ minek végbevitelére elégtelenek valónk, azt mint Közbenjárónk megesz- közlé, midőn a’ megszegett törvény’ kivánt- mányát teljesítette, és megrendelte a’ mi örök boldogságunk’ elnyerésére ama szereket, szentségeket, millyek segédével