Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

1 56

kívánni, követelni, valamint a’ büntetés’ lehetőségét is, noha ezen elengedés’ valódi lehetőségét át nem érti az okosság. Ezen elengedés’ föltéte csak az isteni Kijelentés’ utján ismeretes egyedül: az okosság pedig többet követelni nem merész, mint azt, hogy annak elengedése az ész’ elveivel ne ellenkezzék.

2. Megváltván minket Jésus, helyettes elég tévőnk lön, az az: az erkölcsi törvény’ megszegéséért helyettünk eleget tett, és valamint a’ bűn’, úgy a’ büntetés’ elengedését eszközlé. A’ helyettes elégtét ellenkezik az ész’ elveivel: a’ bűn pedig, valamint az erény a’ személynek tulaj doni- tatik; azért a’ megjutalmaztatást, vagy büntetést is a’ személynek kelletik elvenni. Ugyan is boldog helyettünk nem lehet senki, tehát a’ rósz tettek által érdemlett büntetést sem szenvedheti érettünk senki.

Feleletül azt mondjuk'- Való, hogy mind a' rény, mind a’ vétek a’ cselekvő személynek tulajdonittatik; hanem abból nem következik , hogy a’ helyettes elégtél nem képezhető. Bizonyosan lehet, hogy bizonyos körülállásokban egyik a’ másikért bétöltse a’ szent törvény’ kivántmá- nyát, és egyki másért eszközölje a’ büntetés’ elengedését. A’ büntetés a' törvény’ megszegésével összefért rósz, a’jutalom