Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

151

Külön az emberi gyarlóságból, tudatlanságból elkövetett vétekért engesztelő áldozatok oda intézvék, hogy az emberek a’ megváltás’ tudományának elvételére készíttessenek előre. Az áldozónak az állat’ fejére kezét kellett tenni annak jeléül: hogy vétkeit arra feni, kinek halálán ő általa érdemlett büntetést szemlélte. (Mój. 4. 29.)

Dejiem csak példázó cselekvésekben, hanem egyenesen is megjővén döltetett az emberi nem’ jövendő Megváltása. Isaiás világosan arról beszéli. Bizonyára betegségünket ő viseli, és fájdalmainkat ő hordozza ; mi pedig gondoltuk őt megbünte- tettnek, Istentől megveretetettnek, és megalázíaíottnak lenni. O megsebesítetett vétkeinkért, inegrontatott gonoszságainkért; a’mi békitésünknek büntetése rajta vagyon, és az ő sebjei által gyógyultunk meg. Mi ininnyájan mint a’ juhok eltéve- ledtünk, kiki közülünk saját útjára térült, az Ur pedig reá vetette minnyájunknak bűneit. Megáldoztatott, mert ő akarta, és nem nyitotta meg száját hasonlókig a’ bárányhoz , mely leölésre vitetik, és mint jnegnémul a' juh nyirója előtt, úgy ö meg nem nyitá a’.száját. (Fsa. 53.) Daniel Próféta is a’ Messziás által lett Megváltást megjövendölte vala mondván: A’ hetvenhe-