Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
148 szentelésünket tárgyazza a’ mivégrendel- tetésünk’ elérésére, azt a’megszentelő fegyelem’ eszközeit érintő istenitan fejti meg. Itt a’ Megváltásunkat csak azon részében képeztetjük, melly szerint bűn- bocsánatot veszünk. A' cselekedeti bűnöktől való megszabadulásban megkülönböztethetik szabadulás a’ bűntől, vagy a’ büntetéstől;avagy mindkettőtől. A’ biinte- téstőli szabadulás osztódhatik az egész büntetésre, vagy annak részére ; megmeg a’ büntetésre a’ jelenlegi, vagy jövendő életben. Ez oldalról felvéve a’ Megváltást, a’ magára hagyatott ész mondja: Magát senki sem képes á’ cselekedeti bűntől megszabadítani, és ez a' szabaditás még is szükséges nekünk, bárha annak valóságos lehetősége ’s módja általunk föl nem fogható is; mert különben a’ mi menyei rendeltetésünkhez nem juthatnánk. Mi magunktól eleget nem tehetünk a’ bűnért: mert átlátja az okosság, hogy a’ legszentséges’b Biró-széke előtt a’ bűnt iránylagos büntetés, a’ rényt pedig irány- lagos jutalom mindig követi. Valamely bűn’ feltételien elengedése a’ törvény’ szentségét megsemmíti, és ellenkezik az isteni igassággal. Átlátja azt is, hogy az isteni kedvezés’ ’s kegyelem’ visszavételének a’
