Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
549 megjobbulás elengedheti en, de nem elegendő föltétele, é.s önmagától eleget tenni az ember nem képes. Tudniillik nem tehetünk eleget a’ következő jó tettek által, mert ezek az elégtétel’ kiegészítő részit teszik, és jót tenni minden köteles, ha soha nem vétkezett volna is ; azért ez a’jó- tét pótkép a' cselekedeti bűnökért föl nem vétethetik. De azon bűnért, mellyről vau szó, a’ megjobbulás, és azzal járó keservek ’s testi sanyarúk által sem tehetni eleget*, mert a’ megjobbulás és ezzel összekötött szenvedések elengedlietlen köte^ lessége mindenkinek. Mert a’ szent Isten mit kíván tőlünk? Azt, hogy fogantatár- suuktól fogvást, utósó Jélekzeliinkig szakadatlanul szentek, jámborok legyünk, mennyire tőlünk telik, szenvedéseinket azért kiálljuk. Az ember tehát megjobbul- ván , csak oda intézé dolgát, hogy újabb büntetéstől meuekszik; hanem az elkövetett bűnért érdemlett büntetést önjobbulása állal eltörölni nem képes. Es még is a’ cselekedeti bűnök’ el- törlesztésére van szükségünk: mert különben a‘ mindenség’ erkölcsi czélja az emberben felieden lenne, mellyet a’ cselekvő okosság követel, mely lehetlenségre nem szoríthat. Az ember’ legfőbb java az erkölcsi létben, és azzal irányos boldog-
