Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

/

> , ' •

— lit —

selője: mindenkit úgy kell néznünk, mint szabad ’s erkölcsi valót, melly önmagának czél; innét bánni vele mint valami eszközzel nem szabad, kinek tartósága nem függ a’ merő esetiektől. Jésus épen nem zavarván a’ polgári rendészséget, se föl nem bontván, minden embereket egyenlőknek lenni tanított, mint azon egy Atyának gyermekeit, ki menyben vagyon, és kiknek azon egy rendeltetésük van. így a' görög és zsidó, magyar, német, vagy tót köztti különbség megszüntetve van, és az igazi tökéletes szeretet’ kiemelhetlen fenékköve letétetve. Miből kiviláglik a’ bennünket elhatározó tudás, mikép kellessék egymást a’ becsülésbeu megelőznünk, mindennek a’ magáét megadnunk, egymás segítségére a’ szelídség’ szárnyain repülnünk ; és ha szükség, vigasztalóul ajánlkoznunk.

4. Nem úgy mint a’ gúny és könnyelműség mesterei csalfa fényben, hanem tökéletesen Jésus mutatá ki azon viszonyokat, mellyekben egyéb földiekhez állunk. Jésus a’ mi kívülünk lévő minden dolgokat, és azokkali élést sem a’ mi létünk’ ezéljául nem tűzte ki; sem elvetendöknek nem tanította, mint ártalmunkra is létez- hetőket; hanem a’ tévelygő tanítók közti biztos kalauzzá tette magát, nyilván ki-