Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

135

mondván: hogy a’ teremtett dolgok a’ mi boldogságunkat eszközlő szerek ; következően sem áltáljában meg nem vetendők, de diaijában sem, hanem az erkölcsi törvény' kivántmánya szerint, végczélunkat tekintve, keresendők. Nem különben nyi- latkozék a’ külfényről is, és az élet’ örömeiről; midőn sem komoly keménységgel mint a’ szigorú stoicusok egészen megutá- landóknak, sem egész engedékenységgel keletin fölül mint az epicureusok’ némely része tartandóknak állttá. Mintha mondotta volna Jésus : a’ testi éld eleiben ’s örömökben annyiban részt vehetünk, a’ mennyiben az erkölcsi törvények megengedik, és azok az egésség’ föntarlását, a’ tiszti hivatalok’ ’s szolgálatok’ könnyebb ’s valódibb teljesedését eszközük. Öröm napjaink, a’ dús éldeletek , mulatságok vagy fényűzés se ártsanak soha, de másoknak se általunk. — Elvégre az indító okok’ tudományán is kiváltképi igazítást tett Jé- sus , midőn az erkölcsi törvényt az ő At- tya akaratjának hirdeté, és annak szentül való megtartását nem szolgai ’s bün- tetéstőli félelemből, hanem a’ mindentudó , szent és jóisten’ akaratjából sürgető.