Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

ISO

Meri az megszegett törvény elégtételt kivan, minthogy az Isten sem bocsáthatja meg a' bűnt föltételetlenül ’s altaljában. — A’ megszegett törvénynek elégtétele pedig így , hogy a’ tett tett ne legyen, nem lehet : mert az Isten sem teheti. Tehát elégtételnek lenni kell úgy, hogy fölösleges némelly érdemek legyenek, mellyeket a’ szentséges Biró az elkövetett bűnökért pótlékul vegyen be. Mi minnyájan vétkeztünk, akár mennyire jobbulunk pedig, akár mi szentül élünk, fölösleges érdemekre szert nem tehetünk, mellyek elégtételül szolgálnának nékünk; mert; ki lehet arról kezes, hogy a’ melly jó cselekedetet ki magának képezett, ollyan Isten előtt is. Mit tehetünk hát? A’ mivel úgy is tartozunk , ha soha se vétkeztünk volna; de fölösleges érdemeket nem szerezhetünk, és soha tartozáson fölül jót nem tehetünk, mert mink vau, mit Istentől nem vettünk ? Még azt sem kell elmellűznünk, hogy ha megtérünk, megjobbulunk, azt úgy végeztük e , hogy már jobban nem lehet, hogy újra ne vétkezzünk. Ki pótolja hát ki a’ kipótolaudót, ki mutat be oly tiszta, oly kedves áldozatot, olly elóérdemeket ki szerez meg nekünk, hogy azt az Isten hozzá illötiszteletiinádásnak, kérelemnek, hálának ’s engesztelésuek vegye. Te-