Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

131

hál a’Jésus Krislus, mint az isteni Kijelentés tanítja, eleget tett, és megváltott bennünket; ö Istenhez tereintményi viszonyban a’ Teremtőhez nem állhat, hanem független, általános, és vég nélküli Tökéletesség; vagy, mi mindegy: igaz Istennek keli lenni Jésusnak.

XL1.

A’ nehézségek , mellyek a Jésus' isten- sége ellen gördittetnek, majd ennyire terjedők.

Maga a’ Szentirás látszik eltulajdonít- ni az isteni tökéletességeket Jésustól 1. A’ mindenhatóságot ugyan mondván: A’ Fiú önnönmagálól semmit sem cselekedhe- tik, hanem csak azt, a’ mit az Atyát cselekedni látja. (Ján. 5. 19.) 2. Az igassá- gosságát mondván: Ha én tészek bizonyságot magam felöl, az én bizonyságtételem nem látszik igaznak. (Ján. 5. 31.) 3. Mindenludóságát mondván: Arról a’ napról pedig, vagy óráról senki sem tud, sem az angyalok menyben, sem a Fiú; hanem az Atya. (Márk. 13.32.)

Felelet. Az első szám alatt elgördi- tett szavakkal Jésus az Atyával egyenlő hatalmát fejtegeti, következően a'Fiú az Atyától a’ cselekedetekben nem különbőz- hetik, és önmaga is azt teheti csak, mi az