Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

107 leljék az Fiút, a’ miképen tisztelik az Atyát. (22. 23. v.) 3. Közönséges figyelt gerjesztő cso­dát tett Jésus, midőn a’ vakon született férfit meggyógyította, t. i. nyálából és por­ból sárt készített, annak szemeit megke- né, meghagyván, hogy azonnal a’ Siloám’ úszó tavába menjen, és abban mossa meg magát. A’ törvényhatóság keményen nyomozá ugyan a’ dolgot, tudakozván, ha ő é az , ki az előtt ülve kéregetett; főleg pedig Jésus a’ Szombatért bejelentetvén, és a’ mint a’zsidók vélekedtek, mindent az igasság’ ellenévé tévén, vádolák. Azonban minden ármánykodásuk által sem dönthet- iék dongába a’ szilárd dolgot. (Ján. 9.) Innét némellyek a zsidók közűi áliíták, hogy Jésus nem Istentől való, mivel Szom­baton munkálkodik. Mások azt mondák, hogyan cselekedhetik bűnös ember illyen jeleket? és hasonlás vala közöttük. Jé­sus pedig szándékosan az ő öröktől fog­va elő személyéről széli vala, mondván: A’ mint engem ismer az Atya, ’s én is isme­rem az Atyát, és az én életemet leteszem a’ juhokért. Senki nem vészi azt el tőlem, hanem éu teszem le azt önmagámtól, és vagyon hatalmam annak letételére, és va­gyon hatalmam annak isméd fölvételére (Ján. 10. 15.18.) Itt Jésus magáról kü-

Next

/
Thumbnails
Contents