Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

106

Atyám Szombaton is főn tartja, táplálja teremtményeit ; azokra gondot visel, az élőkkel jóságát érezteti; tehát nekem is szabad Szombaton is betegeken segíteni. Kijelenti tehát Jésus, hogy ót a’ Szombat meg nem köti, valamint azzal az Atya sincs lekötve — sót bátron mondja: hogyaz Ember' Fia a’ Szombatnak is Ura. (Mát. 12.) az az: az Atyával egyenlőnek állítja magát lenni. Innét félszeg gondolataiktól elragadtatva, tőrbe akarák ejteni a’ drága Jóltévót. Azt tovább is cselekedte, midón folytatá beszédjét; Bizony bizony mondom néktek: a’ Fiú önnön magától semmit sem cselekedhetik; hanem csak azt, a mit az Attyát cselekedni láttya; mert valamiket az cselekszik, azokat a’ Fiú is hasonlóképen cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindeneket megmutat néki, a’ miket ő cselekszik; de ezeknél nagyob- * bakai is fog mutatni néki. Mert miképen az Atya a’ boltiakat támaszt, és megelevenít; azonképen a’ Fiú is, a‘ kit akar, megelevenít. (Jáu. 5. 19. 20. 21.) Itt Jésus tanítja, hogy ót szinte oly tisztelet, iinádás illeti, a’ miuémü az Atyát; tékát, hogy ó is oly felségű isteni személy, mint az Atya; mert tüstint mondja: Az Atya sem ítél senkit, hanem minden ítéletet a’ Fiúra bízott, hogy mindenek tisz-