Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

98

Voltak kevesen, kik azon szemtelen vakmerőségre vetemültek, hogy a’ megtestesült Erényt a’ Jésus Kristust Ma- bomedhez hasonlítók; és az ő czéjjait csupa földieknek állíták. Mintha t. i. 0 a’ zsidók’ megváltási reményét önliasznára fordítva, a’ nemzetét bűvívó, és előitéleíi véleményekkel megbájolni, és annak segéd- karjaival a’ nagy Dávid’ királyi székébe magát ültetni kiválikozott volna. E’legnagyobb erőltetéssel, és szerénytelenséggel liirlelt állítást még csak vitatni sem illik; mert a’ Jésus’ arczát legmagas’b erény ’s tökéletes jóság’ vonal mai bélyegzék. Ezt az ő korabéli ellenesei is nyilván állították, ésaző egész élettereiből, és tanításából látni, liogyő nem földi ’s valami külország’ alapítását czélozá, liánéin erkölcsi országét. — Az ármány elmék oly igaztalan adatokkal barczolván az egész emberi nemzet’ jóltévője ellen, oda vitték ki a’ dolgot , bogy az ő cselszövényes tanításaik által, az emberi szívekbe oltott szenvedélyek kültettekre jöttének, mellyek a’ szent törvényeken, sőt emberiségen keresztül- kasul törve, a’Iegirtóztatóbb károkat okozták; valamint máiglan, kiválta’ keleti s a’siai tartományokban okozzák. A’Jésus’ isteni személysége számtalan csudatételekkel bizonyíttatott. Arról több mint erű-