Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
99 berileg a’ Szent Lélek által ihletve szóí- lának a’ Próféták. Majd Mojzes a’ Messziás’ eljövetelét a’ Jehovah’ nevében hir- deté mondván: Hozzád hasonló Prófétát támasztok nekik az attyokfiai közzel, és az én igémet annak szájába adom, és megmondja nekik mind a’ miket nekik parancsolok ; a’ ki pedig szavaira, inellye- ket az én nevemben hirdetni fog nem fi- gyelmezend, én bosszút állok azon. (Moj. V. 18. 19.) Egyéb Próféták világosabban szállottak. Külön Isaiás: Kisded született nekünk, és Fiú adaték nekünk — neve lészen csodálatos , tanácsadó, erős Isten, örökkévalóság’ Attya, békeség’ Fejedelme. (9. 6.) Azont Emánuelnek nevezi, az annyit tészen, mint: Isten velünk. Dávid Király pedig, habár urának senkit sem ismért, csak az imádandó Jehovát 5 hanem a’ zsidó nemzet’ azon csemetéjét, ki az emberi nemzet’ Szabaditója leendő vala: Urának nevezte vala. (Zs. 109.) Maga Jésus is az említett nyomós kifejezésekre hivatkozott. (Mát. 22.) Ma- lachiás próféta, midőn a’ várt Messiást Uralkodónak nevezi, és Testamentom angyalának, és mondja: hogy öntemplomába menendő, bizonyára valami magasztost érint a’ Messziásban, mert a’ templom csak 5*
