Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

97

vén bizonyos eretnekségek’okaivá lettek. Ime! Cerinthus, és Ebionnak követői már az apostoli időkben merék tanítani: bogy Jésus oily ember volt, mint más. Arius’ és Socinus epistolai pedig újabb tévedésekben nyilatkoztak; honnan Ion, hogy maiglan többféle szakadások’ vak buzgói Önkárhozattságok’ sűrű fellegét maiglan szenvedik. De voltak philosophusok is, kiknek elméjük az elmebéli fordulatokban nem eléggé gyakorlott lévén, következően a’ tudás’ és hivés’ elveiben egyre bódo- rogván: a’ Jésus Kristus’ istensége ellen, mellyet ugyan az emberi elme megfejteni nem képes, elhatározó következéseket hordtak elé. Es a’ midőn a’ Jésus által olly erős talpfalakon épült Religiót úgy tekinték, mind segédszerét a’ természeti rel'giónak, minőre Socrates ’s a’ t. nagy ész, és szándék mellett szert teve, és a’ minőt már másokkal Baeo Verulamius minden bölcselkedés’ gyümölcsének nevez; a’ uázárelhi Jésust is csak embernek uevezik: ki a’ legrégibb díszeit a* mi nemünknek utánozván ; fölébreszté az elalélt lel kiismereteket, az eredeti erkölcsi őszinteséget fölelevenítette, és azok tudományának mint fedhetlen életű férfi, és tanító nyomosságot ada.

5