Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

38

üdvözlet a' Boldogságos Szűzhez.

Oh legszeretetre-mélíóbb királyném, az egész egyház reménységünknek üdvözöl. Minthogy tehát mindnyájunknak reménysége vagy, légy az én reménységem is. Szent Bernárd egész reménye’ okának nevez, ’s azt mondja, hogy a’ ki kétségbe készül esni, még teben- ned reméljen. Én is tehát ezt mondom: oh Mária! te megmented azokat, kik kétségbe esnek; ezért én minden reményemet te benned helyhezem.

Szivfohász. Mária, Istennek szent szülője! Kérd Jézust érettem.

(Követk. a’ közönséges imádság 17. lap.)

Az ur Jézus minden lélekhez, melly öl az oltári-szentségben meglátogatja, azt mondja, mit az énekek’ énekében arájához monda: ,,Kelj föl, siess én édesem, én kedvesem , és jöszte hozzám.“ —Lélek, melly meglátogatsz engem, kelj föl, hadd el nyomorúságodat; ihol itt vagyok, hogy kegyelmemmel meg- gazdagitsalak. Siess, jöszte hozzám, nem szükség félned fölségemtől, mert ezen szentségben végkép megaláztam magamat, hogy min-