Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

39

den félelmedet eloszlassam ’s bizodalomra bizditsalak. Édesemnek mondalak, mert nem vagy többé ellenségem, te szeretsz engem, és én szeretlek téged. Kedvesem, kegyelmem főlékesitett’s kedvessé tett; jöj, ölelj meg, kérj tőlem, a’ mit akarsz, de nagy bizodalommai kérj.

Szent Therezia azt mondja: Fölséges királyunk kenyér alakot vön magára ’s eltakarta fölségét, hogy minket bátorítson annál nagyobb bizodalommai járulni az ő isteni szivéhez. Szabad tehát és nagy bizodalommai ’s nagy szerettei kell Üdvözítőnket meglátogatnunk , vele egyesülnünk ’s kegyelmeket kérnünk tőle.

Ur Jézus, milly nagynak kellene örömömnek lennie fölötte, hogy kedvemért emberré lettél ’s itt ezen szentségben jelen lenni méltóztatol; hogy itt hozzád járulhatok , hozzád közeledhetem , Istenemhez, a'véghetetlen felséghez, véghetetlen jósághoz, mellyetaz én lelkem szeret oíly bensőleg, olly kimondhatatlanul. Lelkek , kik menyekben vagy a’ földön az Istent szeretitek, szeressétek őt én helyettem is! Én anyám, Mária! segits meg, hogy őt szeretni tanuljam , szeretni jobban, szeretni lelkem’ leikéből, szeretni minden erőmből. És te, minden szeretetre-méltó Üdvözítőm, légy te egyetlen tárgya szeretetemnek, légy ura