Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

37

nyomorult féreg vagyok, te pedig mindenható Isten. Oh szeretet’ Istene, én lelkem’ Istene! mikor leszek már valahára igazán és nem csupán szóval egészen a’ tied?! Te ezt megteheted, érttem kiontott véred’ érdemei által; öregbítsd bennem a’bizodalmát, és tedd meg, hogy mielőtt meghalok, egészen a’ tied , és többé semmiképen se legyek a’ magamé. Or Isten! te meghallgatod mindnyájok’ kérését; hallgasd meg tehát ma kérését egy léleknek, melly téged igazán és valósággal szeretni ohaj- tozik. En szeretni akarlak minden erőmből, mindent meg akarok tenni, a’ mit tőlem kívánsz , ön haszon nélkül, vigasztalás nélkül, jutalom nélkül! Én szolgád kívánok lenni, és szolgálni neked szeretetből, csupán hogy neked megtessem, és hogy szivedet az engem olly annyira szerető szivedet kielégítsem. Jutalmam legyen téged szerethetni. Te az örök atyának édes, egyszülött fia! fogadd szabadságomat, akaratomat, mindenemet, a’ mim van; vedd el tőlem mindenemet, vedd el en magamat, ’s adj magadnak, adj engem egészen magadnak! Szeretlek, mertlát’d, én fölkereslek , utánad fohászkodom, téged, téged egyedül bírni óhajtozom.

Szivfohász. Én Jézusom, tégy engem egészen tulajdonoddá!

(Lelki áldozás í 7. lap.)