Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

„Nekem örömöm telik bele, az emberek’ fiaival lenni.“(Példab.3.) Jézus tehát nem elégedett meg azzal, hogy hozzánk való szeretetből meghalt, az ő szeretete ennél is tovább ment, úgy annyira, hogy nem elégelvén életét adni érttünk, önnön magát adandó, az oltári-szentségben köztünk marad, és kijelenti, hogy örömét találja az emberek’ társaságában.

Oh emberek! kiált föl szent Therezia, hogy is bánthattok meg egy illy Istent, Istent, ki azt mondja magáról, hogy nálatok örömét találja?! Jézus nálunk örömét találja, és mi nem találunk örömet Jézusnál? Kiváltkép mi, kiknek a’ szerencse jutott házában lakhatni! Milly nagy kegyelemnek tartja az alattvaló, ha hogy királya maga palotájában ad neki lakhelyet ! De hisz’ a’ szentegyház nem Isten’ háza, nem királyunk’ palotája-e? Nem az ő szolgái, alattvalói, nem az ő hivei vagyunk-e? Nem közelében lakunk-e ? nem vele, nem Jézussal találkozunk-e ezen szentegyházban ? Oh adjunk tehát hálát ezen leereszkedéseért, hálát lelkünk’ mélyéből ezen kegyességéért, és for2