Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

26

ditsuk haszunkra a’ kegyelmet, hogy veleíár- salkodhatunk. Ihol, leborulok tehát, én Uram, és én Istenem! oltárod előtt, mellyen hozzám való szeretetből éjjel nappal jelen vagy, te, minden jóknak kutforrása, minden bajnak orvosa, a’szegény embernek’legdrágább kincse! Tekints kegyes szemmel a’ bűnösök’legszegé- nyebbikére, ki jelenben lábaidhoz borul; beteg vagyok és hozzád folyamodom orvosságért, könyörülj rajtam! Nyomorult vagyok én szegény, én bűnös ember: de nyomorúságom miatt nem akarok elcsüggedni, mert ezen szentségben az égből látlak alászállva, és pedig csupán azért, hogy jót tégy velem. Aldlak és magasztallak, hálát mondok végheletlen jóságodért; szeretlek és ha megengeded, hogy alamizsnáért megszólítsalak, halljad tehát, hogy mi az én fő bajom és mi az én fő kérésem. Bűneimet szánom és bánom, nem akarlak többé megbántani,nem sóba! Kérlek, add malasztodat, mellynek világánál mindinkább megismerjem minden szeretetrc méltó szivedet, ’s melegénél lángot fogjon lelkem, hogy minden erőmből szeresselek. Én Uram, én Istenem! szeretlek én téged, szeretlek teljes szivemből, szerellek minden erőmből! Add, hogy ezt igazsággal és mindenkor, itt a’ földön és az egész örökkévalóságig mondhassam! Szentséges szűz