Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222
20 Oh én szerelmes, édes, áldott Jézusom! én életem, reményem, szeretetem’ egyetlen tárgya! mennyibe került neked, hogy ezen drágalatos szentségben nálunk maradhatál; meg kelle halnod, hogy oltárainkon köztünk lakozhassál. Enezen kegyelmet, hogy nálunk maradni ’s köztünk lakozni méltóztatol, bán- talmakkal fizették vissza! Azonban szereteted és szived’ vágya: szerettetni tőlünk, mitől sem rettent vissza. Jőj tehát, ur Jézus! térj szivembe be: zárj belőle ki minden hajlandóságot, melly által akarmelly teremtmény részt akarna venni azon szeretetben, melly egyedül téged illet ’s mellyet én egészen neked szántam. Uralkodjál rajtam, én édes Megváltóm! Te egyedül foglalj el engem egészen, és ha néha nem találnék elég gyorsan engedelmeskedni , büntess meg szigorun , hogy nagyobb készséggel teljesitsem szent akaratodat. Add, hogy ne legyen más kívánságom, más örömöm, mint neked örömöt csinálni, téged az oltárokon gyakorta meglátogatni,veled társalkodói, téged szent áldozás által magamhoz venni. Keressen más, a’kinek úgy tetszik, más javakat; én nem szerelek, nem kívánok mást az egy legnagyobb kincsnél, mást a’ te szeretednél. Egyedül ezt keresem az oltár előtt; add, hogy
