Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

19

ségben. „Valaki szómjuzik, jőjjön é n hozzám!“ Ki lesz megmondhatója, hogy mennyi kegyelmeket merítettek a’ szentek az oltári szentségből, ebből a’ kegyelmek’ kútfejéből; itt, a’ hol Jézus Krisztus minden az ő kínszenvedése által szerezett érdemeit szétosztja , mikép már a’ próféta megígérte ezen szavakkal:„Örómmel fogtok vizet meríteni az Ü d vö z i tő’ fo r r ása ib ó 1.“ (Isai 12.)

Feria grófnő, ki szent Avila atyától nyert oktatást az istenesség’ tudományában, miután szent Klára’ szerzetébe lépett, fölöttébb sokáig szokott az oltári-szentség előtt tartózkodni, a’ miért az oltári-szentség’ arájának neveztetett. Egykoron kérdeztetvén, hogy mit csinál egész órákig az oltári-szentség előtt, azt felelte: En egy egész örökkévalóságig szünetlenül ott mulathatnék ; hisz’ nem az Isten'mivoltát találjuk-e ezen drágalatos szentségben, őt, a’ kiben egykor meny- nyegben a’ szenteknek élve és boldogsága állami ? Boldog Isten! azt kérdik, hogy mit lehet ott csinálni?! Mit lehet csinálni? Szeretni, áldani, hálálni, kérni. Mit csinál a’ szegény más gazdagnak jelenlétében, beteg az orvosnál, mit kristály forrásnál a’ szomjas, az éhes dúsan megrakott asztalnál ?