Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

16

által mindazon helyeken imádjalak, valahol ezen drágalatos szentségben keveset tisztelve, vagy egészen is elhagyatva vagy. Én édes Jé- som! szeretlek teljes szivemből, és bánom lelkemből, hogy véghetetlen jóságodat annyiszor megbántottam. Szent mulasztod’ segitsé- gével fogadom erősen, hogy jövőben nem bántalak meg; ’s nem tekintve nyomorúságomat , mostanság megadom magamat szentsé- ges szivednek, és fölszánom egész magamat dicsőségednek ; lemondok ennen akaratomról, minden kívánságaimról, hajlandóságaimról, mindenről, a mivel bírok. Intézkedjél ezentúl velem és mindennel, a mim van, egészen tetszésed szerint. Én nem kívánok mást, mint léged szeretni, ’s mindvégig állhatatos maradni szent szeretetedben; nem kérek mást, mint kegyelmedet, és azt, hogy szent akaratodat mindenben tökéletesen teljesítsem, irgalmadba ajánlom a’ purgatoriumbeli lelkeket, kiváltkép azokat, kik a’ földön különös ajtatos- sággal viseltettek az oltári-szentség és a’ Bol- dogságosSzüz iránt, ajánlom kegyelmedbe én bűnös lelkemet és mindazokat, kikért különösen imádkozni kötelességem és szándékom, minden bűnösökkel egyetemben. Egyesítem, én édes Megváltóm! minden hajlandóságaimat a’ te szeretetteljes szived’ hajlandóságaival, ’s