Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

17

ezzel fölajánlom mennyei atyádnak, én uram Istenemnek, és kérem ő szent fölségét nevedben, hogy hozzád való szeretetből ’s érdemeid’ tekintetéből kérésemet kegyesen fogadni ’s meghallgatni méltóztassék.

Lelki áldozás.

Édes Jézus! hiszem és vallom, hogy az ollári-szentségben valóban jelen vagy. Szeretlek mindenek fölött, és kívánlak magamhoz szivembe fogadni. De minthogy jelenben nem vehetlek magamhoz valósággal: juj legalább lelkiképen hozzám szent malasztoddal, ’s foglald el szivemet. Ölellek, én Üdvözítőm ! és szívvel lélekkel veled egyesülök, mintha valósággal hajlékomba jöttél volna. Szentséges szivednek ajánlom ’s föláldozom elmém’ minden gondolatját, szivem’minden gerjedelmét, te lelkem’ egyetlen vágyreménye ’s örök üdvössége ! Ne engedj soha többé magadtól elszakadni.

Imádság] a Boldogságos Szűzhez.

Szeplőtelen szűz anya Mária! hozzád, én Uram Istenem’ anyjához, menny- és földnek királynéjához, a’ bűnösök’ szószólójához, reményéhez és ótalmához, te hozzád folya