Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222
12 mondjam, hogy az miben áll ’s milly nagy annak a' haszna. Szent Tamás szerint a’ lelki áldozás áll lángoló vágyban Jézust a’ szentség állal magához venni,’s áll szeretetteljes egye- lésben ő vele, úgy mint ha őt valójában magunkhoz vettük volna. Az Ur Mareska Paula szűznek, a’ sienai sz. Katalinról nevezett nápolyi kolostor’fejde- lemasszonyának kijelentette, hogy mennyire kedves az Istennek a'lelki áldozás,’s hogy milly kegyelmeket oszt ő az által; mert, mikép életirója beszéli, két edényt mutatott neki, egyet aranyból, egyet ezüstből, és azt monda, hogy ő az arany edényben a’ valóságos, az ezüstben a’ lelki áldozást tartja. És a’ keresztről nevezett szent Joannának azt mondá, hogy valahányszor lelkiképen áldozik „ hasonló kegyelmeket nyer azokhoz, mellyekben a’ valóságos áldozás által részesül. Azonban elég legyen tudnunk, hogy a' trienti szent-gyülekezet a’ lelki áldozást fölöttekép ajálja és a’ hiveket annak többszöri gyakorlatára buzdítja. Ennélfogva minden jámbor lelkek gyakorta áldoznak illyenképen. A’ keresztről nevezett szent Ágota ezt napjában kétszázszor tette, és Faber Péter, sz. Ignácz'első sorsosa, mondani szokta, hogy a’ lelki áldozás hathatós eszköz a’ szentségszerü áldozásnak bővebb
