Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

midőn az ország Főpapjai dús gazdagságuk élvezésével kéjelmekbe merülve, az élet gyönyöreit kedvtöltve éldelik.“

Ha ezen átalános vád némelly — netalán bosszúállás vágyától felduzzadt eggyes kebelnek vad kitörése volna, azt én a’ Törvény utján megbosszúlandandó ocsmány rágalomnak tartanám; de midőn egy Törvényhatósági közönség nevében — mellynek alkotmányos tagjai magok a’ becstelenített Egyház Nagyai is — illyesmi állittatik, sóit az egész országban dobra ültetik, ezen méltatlanságnak illendő czimmeli megnevezésétől tartóztat enge- met, részint papi szerénységem, — részint egy törvényhatóság iránti tiszteletem; mellynek számos tagjai hogy amaz igazságtalan vádban meg nem eggyeztek, az emberiség súgta Hiedelem tekintetéből hinni akarom.

Vannak igen is sok szűk jövedelmű lelki pásztorok, kik bokros egyházi foglalatosá- gain kívül, még élelmükről is gondoskodni kénytelenek; de hogy épen ezért elhanyagolnák a’vallásbéli népoktatást, melly szent kötelességüknek legfőbbike, azt csak olly általános gyanúsítással lehet mondani, mint a’ Vármegyei, és egyébb Tisztviselőkről, kik közűi azok, kiket a’ tiszti buzgalom lelkesít, — mind mellett, hogy házi gazdag-