Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

»águkra szükséges gondot fordítanak, azért a’ reájok bízott hivatalos foglalatoságaiban is serényen eljárnak. — Úgy van ez lelki pásztorokkal is: a’ ki buzgó, ’s szent hivatalyá- nak fontosságát kellőképen szívén viseli, az reá ér híveit oktatni, habár néha az eke után is megfordul. Hogy valakit az élelmi gondok, Hivatala ezen fontos részének tellyesitésétől tartóztatnának visszá, vagy igen ritka, vagy csak képzeltt eset, és sokszor Csak a ’ tunyaságból származott hanyagságnak alaptalan mentsége ; — a’ ki tehát — a’ mi büntetésre méltó, ’s egy lelki pásztorban meg nein szenvedhető — a’ népoktatás kötelességének eleget nem tesz, azt nein szegény sorsa miatt: de más nem helyeselhető okból nem teszi, vagy nem teheti. —

. Országunk alapitója, midőn Püspököknek , Apátoknak, Káptalanoknak ingatlan Jószágokat osztogatott, el nem felejtkezett az alsóbb rendű papokról sem, kiket most Plebánusoknak nevezünk, ’s kiknek szükséges élelmükről 2 könyv 34dik fejezetben imigy rendelkezik: ut decem villae Ecclesiam aedificent, quam duabus mensionibiis toti- demque mancipiis dotent, equo, ct jumen- io, 6. bobus, et 2. vaccis, 34. minutis bestiis , vestimenta, corporalia, et Cooper-