Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

28

Soha sem kételkedett senki arról, hogy bizonyos egyesület, vagy erköltsi Testület szintúgy képes legyen birtokot szerezni, mint akár melly egyes Személy, a’ mint ezt latijuk a’ városoknak, tudományos egyetemeknek, és más hasonló Intézeteknek példájában. — Sóit maga egy egész nemzet is micsoda egyébb, hanem erköltsi Testület? miképen tulajdoníthatná tehát magának a’ Nemzet az egyház Javait talán azon oknál fogva is, mivel az egyházi Rend, erköltsi Testületet tészen? Nem áll é a’ Clerus szintúgy egyes személyekből, mint a’ Városok, tudományos Egyetemek ’s í. vagy a’ Nemzet? Tudva van pedig, hogy az egyháziaknak a’ törvényes tulajdonosok adták örökös, ’s megmásithatlan Joggal a’ Javakat, mellyekuek következéskép’ törvényes tulajdonosaivá, és birtokosaivá lettek. ’S lehetséges é hogy az irnígy szerzett Javaimtól megfoszszon engem azon Törvényhozó, ki éppen a’ végre rendeltetett, hogy engem és az én birtokomat védelmezze? — Montesquieu — tudvalévőképeu a’ Papoknak nem nagy Tisztelője, még is (1. Esprit des Loix czimü munkájának XXV. könyv. 5 fejezetében) a’ papi Jószágról imigy szóll: „Eszközöljéteky hogy a Clerusnak ősi és szükséges Birtoka maradgyon szent, és sérthetetlen —