Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

22

ban az egyházi Javak még a’ legnagyobb politicus vétség esetében sem, milyen a’ hüség- telenség, eshetnek illy Censura alá, a’ mint ezt H. — K. II. Részének 44. és' 51. czimje, és 1440. 2. T. Czikkely bizonyítja. Az egyházi Javak tehát olly Fidei commissi természetével bírnak, melly jogszerüleg a' maga épségében addig meghagyandó, még fog tartani a’ Katholikus Egyház, mellynek törvényes tulajdonává vállt, 's melly tulajdonnak sérthetetlen bírásáról, és örök idókrei tartandóságáról kezeskedtek magok, az adományozó királyok, midón a’ legnagyobb átokkal fenyegetik azt, ki az egyházi Javakat valaha elfoglalni, és rendeltetésüktől elvonni merészelne; itt csak egy példát hozok fel: Sz. István Király a’ Veszprémi Püspökséget alapitó ’s már fentebb idézett oklevelében arra , a’ ki István nevű Püspökét, és ennek utódjait az ajándékozott Jószágok békés bírásában háborgatni merné, a’ következendő átkot mondja: ut 318. Patrum (Nicaenorum) Anathemate feriatur, perpetuali supplicio tradatur, iugiterque baratri poena perpetuo concremetur. Azonkívül pedig az ol- lyant 8. ezer font arany fizetésében elmarasz- taltatni rendeli. Űgyszinte Sz. István Király II. végzési 1. fejezetének értelménél fogva