Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

Imádság,

mellyet mondott

a’ Temetőben, a1 Sírnál letetetett Koporsó felett Tiszteletes

f

Hetényi István Ur.

vwwvwwwwv

Felséges Isten, életnek és halálnak Istene! Melly rettenetes ez a’ Hely! Ez a’ Hely nem egyéb hanem a’ Holtaknak Háza! Itt a’ szép Fő, és az ékes Homlok, mezítelen és rémittö Kaponyává változik által; a’ Rózsa színű ajakak megkékülnek, és a’ ragyogó szemek homályba borúinak ; a’ Bíborral ’s bársonnyal ékesittetett Test, homokkal takartatík bé; a’Tagok, a’ mel- lyekben lakozott az erő, nem mozdulnak; a’ csontok mint a’ redves fák megpuhulnak, és lassan lassan porrá változnak.

De edgyszersmind, melly igen dítsősséges is ez a’ hely, óh Felséges Isten, a’ hová jöttünk, hogy itt a’ Te szolgádat, a’ Te Tudományodnak edgy hirdetőjét, és a’ Te nyájadnak edgy Lelki Pásztorát eltemessük! — Ez a’ Hely nem egyéb, hanem edgyszersmind a’ Menny-Országnak kapuja is! a’ holott békességben alusznak minden Rangú, llivatalú, és Vallású Em-