Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

berek; — nem hallatik itt az Érdemenn és a’ Vallásom! való czivakodásnak hangja ; — nem esmértetnek itt a’ zajos gondoknak gyötrései, sem a’ testi indulatoknak vért megrontó láz- zasztásai; — A’ hosszas tapasztalású Öreg nem panaszolkodik, hogy egy kis Gyermeknek lába előtt nyújtóztatott el; a’ Szolga és az Úr, a* Koldus és a’ Gazdag öszve találkoznak itt, mert Te szerzéd Uram mind a’ kettőt.

Tudjuk óh Felséges Isten! hogy mi is mindnyájan elébb utóbb illyen helyre hozat- tatunk, és edgy szer valamikor a’ lessz a’ mi sorsunk is, a’ mi azoké, a’ kik már itten nyu- gosznak, mert elvégeztetett dolog hogy egyszer minden Emberek meghaljanak.

Uram ! ez a’ Te Szolgád, a’ kit az Ő nyugodalmának helyére, a’ sírba mindgyárt lebo- tsáttunk, és a1 ki az ö életében élő szóval hirdette a’ Te igédnek igazságát, most némánn prédikáilya, melly igen romlandó a’ mi életünk, és hogy a’ Félelmeknek Királlyával való szembe szállást senki einem kerülheti.

Ne hadgy,Felséges Istenünk, erről elfelejtkeznünk , sötí emlékeztess meg minket gyakorta arról, hogy eszünkbe vegyük, melly rettenetes dolog légyen az Isten színe előtt megál- lani. Az erről való gyakori megemlékezéssel ollyan Őrző Angyalt rendelsz mi mellénk, a’ ki minden lépéseinkben a’ Virtust tanátsollya minékünk, és velünk az életnek minden szem- pillantásait megbetsülteti.

79

«i**