Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

77

nekutánna tudjuk, hogy Mósest, ezt az Istennek példa nélkül való szolgáját, maga az Isten temette el, az írások szerént. Ez ugyan már ma többéi, meg nem történik, de nints is rá szükség, minekutánna maga az Isten, edgyszer adott arra példát élőnkbe, hogy a’ Vallás szolgait, az Ö ne- vébenn, tisztességesenn temetnénk el. Mi is hát most, elhunyt hív Lélek-Pásztorunknak meghi- degedett porait vegyük fel, ’s azokat a’ Temetőbe , a’ nyugodalom helyére kisérjük el, a’ hol, minekutánna a’ port a’ pornak viszsza adtuk, az ö halhatatlan Lelkét gondolatinkkal a’ megboldogultaknak Országáig kövessük , a honnann viszsza térvénn, ámbár mi még, az idő szerént, e* földi életben itt maradunk is, de soha szivünkből, a’ láthatatlanok’ Országának Hitét elenyészni ne engedjük, hanem ettől lelkesittetve, úgy éljünk, hogy a’ sírnál, a’ koporsó trutzára, a’ véges életenn, végetlen életet tserélhessünk; igy élünk .pedig, ha Lelkünkbenn, a’ Vallás, az ő Királyi székét, mozdúlhatatlanúl úgy fenn tartja, hogy ennek szent biztatási mellett, a’boldog Halhatatlanságra, kétséget nem szenvedő bizodalom- mal tusakodunk eljutni.