Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
35 érik a’ gyümölts, lassanként megy a’ természetben minden a’ tökélletességre, — nem születik a’ tudomány, a’ hivatalra való alkalmatos készség is edgyszerre, kivált midőn az ember, minden testi teremtett állatok közt leggyámoltalanabb állapotban látja-meg a’ nap’világát, ’s leglassúbb lépésekkel megy elébb kifejtödzésében. Lassanként, és a’ gyermeki ártatlanságnak esztendeitől fogva formálta magát ezen tőlünk végképpen elköltöző ember társunk ’s barátunk is a’ hivatalos foglalatosságokra. Minekutánna Édes Hazánknak edgy nevezetes és virágzó Anya Oskolájában a’ tudományoknak nagy és ditsŐsséges mezejét úgy bejárta, hogy azon többféle virágokat szedett öszve szép lelki tehetségeihez kötött példás szor- galmatossága; nem elégíttetett ezzel meg a’ tudományos világosság délpontjára felemelkedni óhajtozó lelke ; hanem ezen fellyül a’ tudós Német Ország’ tudományos kintseivel-is gazdagította lelki tárházát. Ekképpen szerezvén magának szép készületet arra , hogy az Úrnak nyáját legeltesse, lett a’ Helvétziai Vallástételt követő N. Győri Gyülekezetnek Lelki Pásztora. Azon huszonhárom esztendőknek lefolyása alatt, mellye- ket ezen Ekklé’sia kebelében eltöltött, fáradha- iatlanúl munkás vólt abban, hogy mind maga a’ Vallás’ tudománnyában elébb halladjon, mind pedig Gyülekezete az Evangyéliom igazságainak esméretében, a’Keresztyéni buzgóságban, az er- költsök’ tisztaságában nevelkedést végyen. Nem olthatták-meg az ö Szent tüzét, azok a’ nehézsé3 * > :& '
