Halasy Mihály: Mire kötelez minket az evangyelika anyaszentegyháznak három száz esztendőktől fogva való fennállása? (Sopron, 1817) - 11.131.6

n

dedeiteket, ügyáfi íni általunk vitethettek vigasz* fcalást a’ ti betegjeiteknek , mi általunk késértet- hetitek-ki az ö végső nyugovások’ helyére a’ ti hallottjaitokat. Oh ha illyen Szerentsések lehettek volna a’ ti Atyáitok! De azon 300 esztendőknek lefolyása közben, mellyek az Evangyeli* ka Anyaszentegyháznak uj alkottatásátólfogva tel- lettenek-el , sokszor gyászos fellegek borították* hé az Evangyelikusoknak lelki Sionokat, ezek sokszor nehéz üldözések alatt sóhajtoztak, és templomaikról ’s oskoláiktól megfosztatva lévén, óhajtották az Isten’ Igéjét, de meg nem nyerhet* ték , kiváltképpen a! betegek és megnyomorodot- tak, az öregek és megélemedettek vigasztalás nélkül maradtak. Oh metly Sokan lehettek akkor , a’ kik így keseregtek (a’ 34. Zsolt, 3. verséből): Az Urnák pitvariba való menetelnek kívánsága miatt elfogyatkozik az én lelkem , az én szívem és testem kívánkoznak az élő erős istenhez.

E’ tekéntetben kiváltképpen nevezetes ez a* most folyó 1817 esztendő ti reatok nézve, MagyGeresdi híveim! Tinéktek ma kettős Százados Inneptek vagyon: részből Örömnek Innepe, minthogy ma az Evangyeli* ómnak Luther által világosságra lett hozattatá- sán vigadhattok; részből pedig szomorúságnak Innepe, minthogy ugyan ma az Evangveiiom* predikáltatásának ti köztetek lett megszűnésén kesereghettek is.

Szinte most Száz esztendeje, hogy azon három templomok is elítéltettek tőlünk, mellyek ebben a’N. Soprony Vármegyében az articuláris Gyülekezeteken kivül akkor még birtokunkban voltának* Gondoljátok magatoknak azt a’ rémülést, melly a’ Miéinket akkor foglalhatta - el, midőn I7l7ben az a’ Királyi Parantsolat pubücáltatott oékieK, hogy a’Nagy-Gereadi, Nemes-Ládoni és Sobri helységekből öt napnak elforgása alatt az Egy«