Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11
15 Vegyétek-el fagyos nyelvem' utolfó köfzönetjét, Vélem hordom tetteitek’ örök emlékezetjét. Moftani hüTégedért-is, kedves Néném, fényes Ég Aldjon-meg, hogy örömidnek itt lásd betöltését még. Ha magános élteteket itt végzitek egéTzen, Akkor tudom a’ kegyes ég fzent kebelébe véfzen. Sok jó Urak, Atyafiak, Telekinek ölében Kivált lép itt biztos DucJion Imre többi’ elében. Éljenek 's köfzönetemet vegyék fzeretetekért Tartsanak emlékezetben előbbi hüfégekért. Az utolfónak Hitvesét, Kováts Ersébet ATzTzonyt Siratom és áldom, vérfég, mert véle-is egybe font. Agámnak több teftvérjei már a' sírba lefzálltak, ’S ott, hová moft lelkem kéfzül, nyugodalmat találtak., Tsak búsongó özvegyihez és kedves Árváihoz Szólhatok megváló Tzívem’ fzerelmes Rokonyihoz. 1Semberger Katalin afzfzony, Németh János* özvegy je Ki vagy négy kisded árváknak Anyja, egygyetlen egyje. Az Ur özvegyi Torsodat vigafztalja-meg végre 'S emeljen-fel árváiddal óhajtott reményfégre. Magdó Borbála, özvegyje Németh Adám véremnek Még itt-is Tőled bútfuzni, óhajtása fzívemnek. Boldogult Bátyám’ Árváji Torsokkal Te Torsodat, Deritse-ki a’ Hatalmas gyáTzba borult napodat! Még özvegy Német János né Néném aTzTzony lelkemen, Van
