Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11

i6

Van, Kiss 'Sofia forog fent haldokoló nyelvemen.

Ot’-is az Iften bánatos házában fedezgeíTe, GyermekY ’s Uri vej'iben fokfzor örven/ deztefse l

A’Mennyeknek kegyes karja maradjon már Veletek ,

Valakik itt e’ zokfzókban nyelvemre kerültetek

Még egy fzent kötelefségem van; de már tétovázok

Megbotfásfatok, ha fzómban nem vélve'n-is

hibázok.

Kedves Férjemnek reTzérol Atyám és áldott Anyám ,

Kikhez mutatni hívfégem’ több időkig kivánám! *

Szakonyi Jó'séf Ur ’s Forfier Cecilia,bús férjem1 Szűléji! fzerelmeteket,jaj! miképpen ditsérjem. Mint faját gyermeketeket fzerettetek engemet, ’S- megjelenésiekkel moft-is tifzteltétek végemet.

TifztelendÓ kedves Atyám, atyám hely tt atyám

valál,

Napain-Afzfzonyban én lelkem édes anyára

* talál

Moíi-is hallván nyögésimet, enyhitni lereppene, De mit tehet, ha Végzések kikelének ellene. Mind ezekért fokfzor tifztelt Atyám *s Anyám

tsókolom

Kezeteket. Mondja az Ég: seb’tek’ megorvo- > solom.

Nyúgodjatok-meglítennek tzéljánés böltsesfégét Ne bántfátok; mi nem tudjuk, mint fejti-ki

jó végét.

Dajkálkodó fáradfágod’e’ terhes nyavalyámban,

Ked-