Síkos István: Néhai nemes és nemzetes Bodzai Rozália asszonynak ... Szakonyi Mátyás ... élete drága felének ... utolsó beszédje, mellyet ... előadott Sikos Isvtán (Weszprém, 1803) - 11.131.11

T4

Anyám’ réfzéról valakik Németh famíliából Eredetet fzivtok ’s itten re'fzt vefztek bánat«

jából,

Ti Hozzátok-is refzkető nyelvemet egyengetem;

De már lassanként a* Halál elfojtja lélekzetem’. Nemzetes öregjebb Németh Iftván, Anyám’ teftvérje,

Első, kire illik fzívem, Hogy Ég’ áldását kérje. Nemes Kiss Borhála afzfzony, (de nagy az Ö

lelkében)

Éljetek kellem-napokat magzattok’ seregében. Ifivánt az Egek fegéljék ügyéfzkedő pállyáján; Mátyásnak hánykódó fzívét nyúgtafsák várt

tanyáján.

Gábor a’ gazdálkodásban áldott ’s fzerentfés légyen,

Péter a’ tudományokban fzép fzorgalmakat

t égyen!

Iften hozzád különösfen, ’Sofim, egygyem,

kedvesem,

Kihez éltemben ’s holtomban olly igen közel

efem,

A’ melly kegyes indulatot mutattál életemben, Azt megtartom mind örökkén hu emlékezetemben.

Élj fzerentfés fok napokat Diskaid' karjai köztt, Szerentfétekben ne hagyjon a’ jó Iften femmi

közt.

Jaj! hogy tsókoljak kezeket nálod, Te anyám

máfsa,

Nemzetes Németh Erséhet, Kováts Ferentz

Ur’-társa.

Felpécz fzült; de nevelt engem Ti nálatok Teleki Hol, ha mentem öletekben derült éltem’ teleki. Titeket feljegyzettelek fzívemben és az égben Bémútatlak a’ Bírónak a’ ditfo ditfósfégben.

VegyéL