Németh Pál: Bútsuztató-versek, mellyeket ... Simonyák Juliána ... Hrabovszky István ... élete-párjának el-temettetése alkalmatosságával ... el-mondott Németh Pál (Győr, 1804) - 11.131.10

Read kellett hagynom ezt a’ terhes munkát, Melly meg - nyomta volna kettőnknek-is vállát: Moft magadra mérte Iíten egéfz súllyát Özvegyi-házadnak, külső 's belfő gondját.

Nem kitsiny a’ bajod, tudom, édes Társom-» Az ISTEN segíttsen, szívemből kívánom,

Hogy tőled illy hamar meg-váltam, azt bánom, Kisded - árváimat kebledben ajánlom.

Meg-botsáfs mindenről, merthogy gyarló voltam, Sokakban, mint gyenge edény botolhattam;

A’ miben lehetett ugyan nem rontottam,

A’ fzép egyefséget nem háborítottam.

Ezerszer köfzönöm igaz hűségedet,

Soha meg-nem-másúlt hív -fzeretetedet: Fizefse-meg Iften érttem mind ezeket,

Nevelhesd helyettem árva gyermekimet.

Légy fzerentsés minden jártodban ’s költődben, Ne bofzontsd az ISTENT, mikor majd öledben Sir a’ fzegény Árva, Te is sirfz fzívedben,

Meg-vigafztal Iften keserűségedben.

Tudnod adta néked ezt mind a’ jó ISTEN, * Hogy nálánál többen segedelem nintsen,

Sebes fzivedre hát ollyan irat köfsön,

Mellyel mint alélttat, fzépen fel-öntözzön.

Fsak, mint buzgó fiát, ezzel próbára tett.

Erősítsen-meg hát a’ jó ISTEN újjra,

A’ nagyobb terh alatt - is ne fakadj búra, Mellyel okot adnál Iítennek bofzfzűra,

Vagy botránkoztató tűrhetetlen Izóra.

Van hited, Iítened, édes kedves Társom; Azért e’ mérges nyil fzívednek ne ártson, Bátora’ jó ISTEN egéfzlen bé-mártson, Nyomorúság’-tengerében belé * rántson; >- Terhes hivatalod mólt még terhefsebb 1 Igaz, hogy az ISTEN tőled engem el - vett; De az ISTEN ezért még el - nem felejtett.