Németh Pál: Bútsuztató-versek, mellyeket ... Simonyák Juliána ... Hrabovszky István ... élete-párjának el-temettetése alkalmatosságával ... el-mondott Németh Pál (Győr, 1804) - 11.131.10

6

Majd ki von tégedet az Ö áldott keze,

A’ melly tudod köztiünk mindent úgy intéze, Hogy velünk mindenütt együtt járt, ’s eveze, Reánk a’ mennyégbol áldást úgy öntöze.

Ezután fém hagyja benne bízó fiát,

Meg-hallja a’ Szegény Árvák kiáltását,

A' póla-belinek az ö tsivogását,

Meg hallja, ’s meg fzánnya az Ö sóhajtását.

Oh Uram! ez egész gyáfzos Ároni-ház,

A’ melly nem egyébb már, hanem egy Árva-ház; Minden áldást tsak te tóled vár, és ruház Magára, és minden gondot tsak reád ráz.

Azért könyörülő Atyai fzemekkel Nézz reá, ’s ápolgasd dajkáló kezekkel :

Nem is tehetfz Uram jobbat, mint ezekkel;

Egy keserves Atj^a, 's illy öt Kisdedekkel.

Óh Keserves Atya! jó Hrabovszky litván, * Hervadt fzám még egy Ize r ezer áldást kiván, Majd habé-vefz téged is a’ Mennyei-Vár,

Tsak akkor látod - megSIMONYAK JULINKÁD !

*• *

Öt fzültte Gyermekem, annyi nyíl hívemen, Első - fzűlttem édes kedves SÁMUELEM Ertted az egekre Kezemet emelem.

Az én Iftenemet illyen fzókkaí kérem:

Óh Uram ez Árvádnak sok boldog napot Adj, ’s támafzfz melléje kegyes Eli Papot,

Hadd tegyen mellette kedves fzolgálatot,

Mint régenten a’ kis Sámuel fzolgállott.

Leg-főbb gondja légyen a' te Templomodra, Abban figyelmetes légyen a’ te fzódra.

JÓSÉF,ÍSTVAN'Js közttök még a'te PALODRA Vtseíj gondot, 's a’te kisded DAVIDODRA.

Ha