Németh Pál: Bútsuztató-versek, mellyeket ... Simonyák Juliána ... Hrabovszky István ... élete-párjának el-temettetése alkalmatosságával ... el-mondott Németh Pál (Győr, 1804) - 11.131.10

4

Óh Iften ! Ki regen a’ nagy Ninivében A’ kis gyermekekre néztél a’ böltsőben, Enyhítetted érttek a’ jajt az időben,

A’ tsapáft el-vetted rólok kegyelmedben:

Nézz-le én reám-is, ’s mond-meg, ha nálamnái Van - é nyomorultabb e’ fzegény fzolgádnál,

Mert öt árvát találfz özvegyi házamnál,

Mind neveletlenebb eggyik a’ másiknál.

Óh be fzerentsétlen az az édes Anya,

A’ ki a’ gyermekét nem is ízoptathatja;

Mi a’ nyomorúság igazán mondhatja,

Kivel e’ poharat az Ilién itatja.

Meg-töltötted Uram, az én poharamat Keserű ürömmel, és az én házamat Meg-aláztad, mikor el-vetted Társamat, Szomorúvá tetted minden járásomat.

Jertek, üljünk -öszve hát, édes Árváim, Nyögjetek én velem Kedves fiatskáim,

Segéljetek firni, mert az én napjaim Gyáízban borúltak-bé minden én óráim.

Nem lefzfz már dajkátok jó édes Anyátok,

Óh édes Árváim! tsak édes Atyátok;

Nintsen édes Anyánk, majd sirva mondjátok,

De ezekre igy fzóll jó ’s édes Anyátok :

Szünnyék tsak siráftok, ártatlan Árváim, Halljátok még egyízer Anyai Szavaim,

Hadd oizízam - ki rátok végső áldásaim Atyátokkal egygyütt, ezek izóllásaim:

Hrabovszky lfivánom, éltem kedves párja,

Kő volna a’ ízíve, a'ki meg-nem szánna,

Veled, ’s árváiddal kegyetlenül bánna,

Reád gonoíz Ízívvel inkább követ hánna.

Hét efztendo, ’s három hét, míg veled éltem, Öt gyermeket lzúltem; de a’ mitől féltem,

Az esett-meg rajtam, hogy nem nevelhettem Őket veled eggyütt, a’ meddig ízerettem.

Reá