Németh Pál: Bútsuztató-versek, mellyeket ... Simonyák Juliána ... Hrabovszky István ... élete-párjának el-temettetése alkalmatosságával ... el-mondott Németh Pál (Győr, 1804) - 11.131.10
/ f Oh Ifién! Ki böltsen forgatod az időt, Sok réfzben állíttod a’ folyó efztendőt; Vitetfz fzemeinkhez sokfzor törlő Kendöt, Itatván ürömmel, mint egy el - vefzendöt. Az idő ugyan is, mindenre reá jár, Élő, erős, vitéz, nagy, ’s kitsiny legyen bár: Hofzfzú e'lted után r’ád tsak egy óra vár, Oh ember ! a’halál meg - öl, mint hegyes ár. A’ kik több időt itt egygyütt el töltöttek, Szép társaságokban majd nem egygyé lettek, Mikor életekben leg - jobb ízüt ettek, Egy órában mindennek véget vetettek. A’ meg- fzokott dolgot hirtelen el - hagyni Nehéz, mit kedvellünk arról le - mondani, A’ mit óhajtanánk tovább is folytatni, Nehéz a’ keserűt édesnek vallani. A’ jó házasoknak egymástól válások, Kiknek egymás között volt tsendes lakások, Illy keserű dolog: midőn már fzokások Hofzfzas ideig volt, ’s fzép gyarapúlások. Meg - fzóllamlik erre Sokoró mentében , Egy Tifzteletes Férj-fiú, itt Felpétzben; Alig vagyon imnjár épség a’ fzívében, Mert érzi ezeket érzékeny lelkében. Nints mellette látja, SIMONYÁK JULINKA, Kinek párját látni a’ jófágban ritka; Ezen éjjel ’s nappal van fzívében búja, Öt fzép árvájával nótáját igy fújja:-* 2 „ - Óh _ . . I
