Klopstock, Friedrich Gottlieb: Ádám halála. Egy szomorú dramma három szakaszokban a Messiás éneklőjétől (Győr, 1812) - 11.131.1

membÖl, vagy fagvos ajakaimról felreppen. Haj! nem úgy haltál te meg, mint éti most rneghalok, te tsak f armot fohá'zkod ál, midőn a’ véredben úíztál —■ ’s elaludtál!-25

Nyóltzadik Megjelenés.

S é t h , Ádám.

Sah :

IVIegleltem Káint. Elterülve feküdtt a’ földön n. Hogy entern’ éfzre vett , felvette magát ’s igy rimányhodott: Óh tsak egy ital vizet, Sétíi , egy ital vizet ezen fonásból, hogy el ne vefzfzek ! Merítek néki, oda nyújtám, és ivott. Valamint megparantsoltad , mind eleibe raktam. Még jobban felemelte magát ’s reám függefzté fzemeit. Úgy látfzék, mintha sírni akart volna; de nem sirhatott. Vég- re igy fzóllott : az én atyám Öi az Isten bo- tsáfson-meg néki, mint ő nékem megbotsá- tott !

Adam: Ez —• elég!

Sah: Tellyes nyúgodtt elmével vagy, atyám?

Ádám: Tökélletefsen azzal!

Sah: Én sem tudom, hogy’ vagyok. Ká- búltság-e, vagy mennyei erő, melly engemcl erősít ? Én-is egyfzerre megtsendesedtem.

Adám: Láfsuk-meg, ha ezen nyugodalom fzívünkben vagyon-e, vagy tsak köri'ilt- te lebeg? Láttad-e a’ napot, hogy megtértél?