Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
8? 'V'X'VJ 1 yen terhekkel, bajokkal, nyavalákkal fenyeget- lieti jövendőnket. E’képpen tudhattya az Atya, hogy a’ halál kedves gyermekei közül megkéri adóját; tudhattya a’ gazda, hogy nem mindenkor arathattyabé reménységét; tudhattya az Ur , hogy nem mindenkor alhatik bátorságossan bérébe szegődött szolgái között; tudliattya a’ nya- vaigó, hogy az életet prédálló betegség sarkában jár; tudhattya a’ mértékletlen, hogy egés- sége mértékletlenségének előbb utóbb áldozatija leszsz ; tudhattya a’ megélemedett, hogy nem sokára mindentől, a’ mit itt szeretett, búcsúz* nia kell. Ugyan azért előre kémlélodhetünk: mel- lyek lehetnek azon eszközök, mellyek által ha a’ mostohaságoktól tökélletessen meg nem me- nekedhetünk, legalább alattok könnyebbedhe- liüik ? Előre megbarátkozhatunk amaz igazságokkal, mellyek a’ szorongatások üdéjén szívünket enyhíthetik. Előre megszerezhetjük a’ vigasztalást, a’ békességet, mellyel csak a’feddhetetlen lelki esméret osztogat, hogy ha majd reánk áradnak a’ keserűségek, jól elkészülve énekelhessük : „sok békesség a’ te törvényid szeretőinek, és nincs botránkozások” 10.) Sok békesség nékik, tudván a’ mit az Ajtóstól mond: „hív az Isten, ki nem hágy senkit a’ fölött kísértetni, a’ mit elszenvedhet, sőt a’ kísértettel-is ío.) Zsolt. CXVIII. 165.
