Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

88

i

előmenetelt szerez.” ll.) És nincs botránkozá- sok, tudván a’ mit egy más Apostol mond : „boldog ember, a' ki a’ kísérteiét elszenvedi : mert mikor megpróbáltatik, elveszi az élet koronáját." 12.) így készültek a’sorshoz, mellyet nékik Jésus előre megjövendölt, az Apostolok, ezert egyikök mondhatta: „mindenekben háborúságat szenvedünk, de nem búsulunk ; sok szükségben horgunk, de kéttségbe nem esünk*, üldözést szenvedünk, de el nem hagyattatunk; levettetünk, de el nem veszünk.” 13.) Kicsoda az, ki minket-is előre így elkészíthet, hogy a’ keserüségeket-is, meilyek Isten rendeléséből reánk következendok, édeseknek talállyuk? Nem más a’ Jésus Kristusnál, ki keresztet hagyott ugyan mindnyájunknak örökségül, de egyszersmind hitet-is hagyott, melly a’ kereszteket örvendetessekké teszi. Ezért, ha mint Szent Pál Jesust szívünkben hordozzuk, mint ugyan ö minden viszontagságinkban mondhattyuk, mindeneket megtehetünk abban , ki minket megerősít a’ Kristusban; „és noha a’ mi külső emberünk megromol-is, mindazáltal a’ belső megújul napra.” 14.)

Mind ezek fölött azt-is meggondolhattyuk : hogy a’ szenvedésekből sok jók sarjadzanak, a’ mint az Apostolok szenvedésibol sarjadzottak.

11.) I. Kor. X. 10. — 12.) Jak. I. 12. — 10.) II.

Kor. ÍV* 8. 9. — 14.) u. ott 16.