Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b
86 X/X/X II. „Ezeket szállottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.:’> Ezeket: hogy érettem, és a munka miatt, mellyet elmenetelem után vál- lailokra vesztek, sok nyomorúságokat kell elszenvednetek ; ezeket előre megmondottam, hogy midőn majd tellyesednek, benneteket készen ta- lállyanak, és hitetekből, mellyet bennem hely- hcztettek, ki ne forgassanak. Mert, mivel még igéretit, a’ boldogságát, meltyel szenvedésük ju- talmaztatik, csak földieknek, üdéig valóknak lenni állították, ellenkezőket tapasztalván könnyen megbotránkoztak volna benne, ha előbb Önnön magától jövendojök mostohaságát meg nem értették volna. Most-is jó, és üdvösséges dolog a’ jövendőről elmélkedni, és arra , mint Keresztényekhez illik, előre elkészülni, hogy ha a’ fellegeket, mellyek életünket szomorittyák, el nem tá- voztathattyuk, legalább azokkal, mellyek akkorra szívünket vigasztalhaltyák, jó korán megbarátkozzunk. Mert ámbár nevök szerént nem tudhattyuk a’ viszontagságokat, mellyek életünk fonala közé viszszallódnak; azt még-is előre láthattyuk : hogy valamint az üdö vidám, és komor napokkal elegyes, úgy az élet-is az örvendezést a’ kesergésekkel változtatva cserélgeti. Sőt többet tudhatunk; mert tudhattyuk : az állapot, mellyet választottunk, az élet neme, mellyet folytatunk, a’ kor, mellyre üdősödiink, mii-
