Májer József: Vasárnapi homiliák avagy vasárnapi evangéliumok értelme fölött tartott egyházi beszédek... Második rész (Székesfehérvár, 1824) - 11.014b

VW

50

a7 munkát, mellyet reája bizolt, az ö szent nevének dücsosségére elvégezze.

Annakokáért csak akkor válik vigasztalásunkra halálunk, ka lelki esméretiink bizonyságát tészen : bogy mint a’ nap, hold, és csillagok , az ösvényen, mellyet Isten nékik czir- kalmazott, állhatatos futással kerengenék; úgy mí-is a’ pályát, mellyet életünknek bölcsessége szabott, hűséges engedelmességgel megfutottuk.^ Iia azok, kik a’ bölcsesség ajándékátvették , a’ tévelygőket útba vezették ; ha kik az ékesen szóllás ajándékát vették, azokat, mellyek üdvösségesek beszéltették; ha kik a’ tudomány ajándékát vették, nem ollyakat, mellyek az embert felfújják, hanem mellyek az embert javit- tyák, tanítottak; ha kik a’ gazdagság ajándékit ve! ték, abban , a’ mit vettek, a’ szükölködoket-is részeltették; ha kik a’ hatalom ajándékát vették, azzal az igazat, és az igazságát, az erőtlent, és gyámoltalant védelmezték; ha kiki mindennel a’ mit vett, azt, a’ mit az Isten akart, tellyesítette.

Ekkor örülhetünk, hogy végre a’ halál által ahoz, a ki küldött elmegyünk: miképpen Örül a’ napszámos, hogy végezvén munkáját bért érdemlett; vagy a7 futó, hogy megfutván pál- lyáját a7 czélhoz jutott; vagy a7 tusakodó, hogy állhatatossan tusakodván győzödelmeskedett. Ekkor boldogok leszünk, a’ mint boldogoknak mondja az írás azokat: „kik az Úrban halnak-